13. fejezet

Alig értem ki az ablakon, mikor az autó Stephanie kocsijával szemben, megállt. Mikor megláttam, hogy Nathan száll ki belőle,egyből az autó felé rohantam. Amelia is ott volt. Mikor odaértem, azonnal hadarni kezdtem.
 
-Bent vannak, mind a négyen, ott vannak a tőrök, véresek, adam meg akart e...-Inkább áutgrottam ezt a részt-, meg tudtam szökni, de szerintem mindjárt észre veszik, hogy nem vagyok ott...
 
Nathan bólogatott, Mia átült a vezető ülésbe, és beindította a motort, majd intett, hogy üljek be, mire engedelmeskedtem. Amint becsaptam magam mögött az ajtót, Mia hátra fordult, és amennyire csak tudott, megölelt.
 
Nathan elővette és kibiztosította szolgálati fegyverét, majd befelé indult.
 
Bentről kiáltások, fémek összecsapódásának hangja, és ajtócsapkodás hallatszott.
 
-Jól vagy?-Kérdezte Mia
 
-Meg vagyok-bólintottam. A jól túl nagy hazugság lett volna. A házat figyeltem.-Hogy jöttetek rá, hogy itt vagyok?
 
-Furcsán fog hangzani, de... - Mia csak sóhajtott, és fél másodperc alatt letudta a választ, úgy hadart.-Láttam saul szellemét, és arra kért minket, hogy jöjjünk ide, és védjünk meg.
 
Négy alak rohant ki a házból. A távoli utcai lámpa enyhe fényében megpillantottam Stephanie festett szőke haját. Bepattantak Stephanie kocsijába. Nathan rájuk lőtt, de elvétette, és a golyó az aszfaltba fúródott. Mia felpörgette a motort. Stephanie kocsija nekilódult, mielőtt Nathan bármit is tehetett volna.

 A jobb kerékbe valami belecsapódott, a kerék elkezdett leereszteni. 

A négyes a híd felé vette az irányt. Rájöttem, hogy meg akarnak lépni - a híd a folyó felett vezetett át, és onnan már csak pár mérföld a szomszéd város. Onnan pedig már, nincsenek határok. Ha valakinek egyszer sikerült megfutamodnia, akkor másodszorra és ezredszerre is meg fogja tenni...