Csak
pár percbe telt, hogy Stephanie házához érjek. Odabentről fények és
elektro zene hangjai szűrődtek ki, igy nem bajlódtam a csengetéssel,
hanem egyből bementem. Odabent a szokásos vaníliának nevezett émelyítően
édes füstölő szaga, a dübörgő zene, és némi kiabálás fogadott.
A nappaliban, a fogas alatt, a földön találtam meg a kesztyűmet, amit gyorsan felvettem, majd a karomgyűrűket visszatettem az ujjaimra.
Már éppen indultam volna, amikor megláttam sault, aki a konyha felé
nézett, majd szép lassan elindult a konyhába vezető ajtó felé. Szótlanul
követtem a példáját, de Bátyám az ajtó előtt megállt, és fejével nemet
intett.
Nem értettem, mit akar, de annyit tudtam, hogy nem
véletlenül vagyok itt, valamiért itt kell lennem, hisz ebben az
univerzumban még a lélegzetvételnek is jelentősége van.
Nem törődve Saul tiltó szavaival, és a rosszra való figyelmeztetésével, benyitottam a konyhába, de azonnal meg is dermedtem.
Stephanie, Adam, Nick és Dean körül állta a konyhaasztalt, amin három, fekete pengéjű ezüsttőr feküdt.
Stephanie döbbenten meredt rám, ahogy én is őrá. A Hármak ereje-ahogy
nevezték magukat-, egy pillanat alatt elkapott, lenyomott az egyik
székre, és megkötözött. Dean az ujjaimon lévő négy karomgyűrűt nem éppen
kedves mozdulatokkal szedte le. Éreztem, hogy a kisujjam eltört, és a
kis sebből vérem a padlóra csöpög.
A szememet le sem bírtam venni a
tőrökről. Ezüst, ahogy Nathan mondta. A fiúk pedig elég magasak és
erősek... A pengén lévő fekete anyag pedig biztosan rászáradt vér...
-Ezzel öltétek meg Sault!-Bukott ki belőlem. A három hímnemű gyilkos
csak állt mellettem, mint a macskák a zsákmányuk mellett, amikor várják,
hogy mikor múlik ki az áldozatuk. Stephanie előttem állt, és utálkozva
nézett rám, úgy, ahogy én is őrá. A ribanc összefonta a karját maga
előtt, de jobb is volt így, nem vagyok leszbikus, hogy a bőrfűzőből
félig kilógó mellét és hasát bámuljam. A fűző mellé szerencsére még
felvett egy cicanadrágot és egy legalább tíz centis magassarkút, de még
mindig úgy nézett ki, mint egy olcsó kurva.
-Ahogy
mondod-bólogatott, hátradobta festett szőke haját, és ördögien
elvigyorodott.-Akarod hallani, hogyan történt? A mami és a papi biztosan
nagyon keveset árul el az ő kis mimózalelkű lánykájának, nehogy az
kinyírja magát...
-Fogd be a pofád!-Ordítottam túl.
De nem sokra
mentem bele. Stephanie vigyora szélesedett, és belekezdett abba, amit
sosem akartam hallani. Ami olyan nekem, mint a szívbe döfött tőr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése