Saul:
Kezd későre járni. Az óra mutatója vészesen közeledett a tizenkettes számhoz.
- Nem tartalak fel - mondtam Stephanie - nek.
- Máris mész? - Kérdezte. Valami furcsát láttam a szemében. Talán várakozást? Nem tudom. Mindenesetre szokatlan volt.
- Muszáj. Meg neked is aludni kéne valamennyit.
- Te tudod - felelte, és próbált némi szomorúságot az arcára csempészni, de a feltörekvő izgatottságot semmiképp nem tudta leplezni.
- Holnap jössz? - Vetette fel a kérdést.
- Persze. De most már tényleg igyekeznem kell.
- Szia - Hadarta, megölelt, majd a szobája felé iramodott. Mi ütött belé? Gőzöm sincs.
- Hello - mondtam bénán, és távoztam.
A nagynak nem éppen nevezhető parkoló három utcával odébb volt, így addig gyalog kell mennem.
"Igazán építhették volna közelebb is ezt a vackot" - Gondoltam mérgesen, mikor az iskola mellett jártam. Befordultam az utolsó sarkon, és láttam a parkoló halovány fényeit is, amikor három, ismerős alak vált el faltól:
- Szevasz! Már épp Téged vártunk - nyögte ki az egyikük két nyerítés között, miközben a másik kerrő körbe vett.
Először az jutott eszembe, hogy elfutok, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme, és még sohasem menekültem el semmi elől sem.
Valami halkan pattant a hátam mögött. Sarkon fordultam, és az elém táruló látvány megijesztett: mindannyiuk kezében egy - egy, nagy, fényes pengéjű kés volt. Egy pillanat alatt az inamba szállt a bátorságom, teljes testemben remegni kezdtem.
Szokásomhoz híven ki akartam rúgni Adam lábát, mivel ő a leggyengébb láncszem, és amíg Nick ápolja, addig el tudom intézni Dean - t.
Mindig ez a taktikám, és most is támadásba lendültem: elgáncsoltam Adam - et, és megütöttem a vállát. Nick lábszárába belerúgtam, így ő is a földön landolt. Ezen tettemmel egyenlően éreztem éles szúrást a bordáim alatt. Jobbra néztem, és Dean - nel találtam szemközt magamat. Arca eltorzult, egyszerre fejezte ki tekintete örömöt és gyűlöletet. A nála lévő, díszes markolatú, ezüstből készült tőrre tévedt a tekintetem, és láttam, hogy a pengéjét vérem vörösre festette.
Szédülni kezdtem. Már alig láttam. Éreztem, hogy a hideg betonon fekszek, hallottam a röhögést, és néhány szúrást éreztem a testem minden pontján. Az erőm kezdett elhagyni. Vége. Vesztettem.
Halkan röhögcsélve távoztak egyre messzebb, és mikor már teljesen elhalkult a hangjuk, megpróbáltam felállni. Nem sikerült. Vagy tízszer kezdtem neki, hogy legalább az autómig eljussak, de még térdelni sem tudtam.
"Akkor már a szemedet tartsd nyitva, az talán segít" - mondogattam magamnak.Pár percig sikerült is betartanom eme fogadalmamat, és ezen rövid idő alatt körbe néztem.
Körülöttem rengeteg vér volt, a ruhán teljesen szakadt volt, és telis - teli volt vörös foltokkal.
A nap felkelte előtt nem sokkal azonban elfogyott az elszántságom, mert lehunytam a szememet.
Helló!
VálaszTörlésNekem tetszett a prológus, igen izgalmas kezdet. Jó volt a késelős jelenet.
Puszi Mili
Szia!
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszett a prológusod, szerintem eléri a célját, azaz felkelti az olvasó figyelmét a nem éppen mindennapi kezdéssel az (egyik?) főhős halálával. A késelős jelenet kellőképpen izgalmas, bár kicsit furcsa, hogy a főhős névről ismeri a támadókat, annyit bunyózott már velük, de azoknak csak most jutott eszükbe beszerezni néhány kést. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami szerepük a továbbiakban, vagy csak itt jutottak szóhoz.
Az viszont feltűnt, hogy az első mondatot jelen időben írtad, míg az összes többit múltba, ezt szerintem javítsd át, de persze csak akkor, ha nem direkt írtad így. ^^
Amint tudok, haladok majd tovább a történettel, hogy láthassam, hová vezet ez az izgalmas kezdés. ^^
Kharex
Szia!
VálaszTörlésRitkán szoktam véleményt írni, de megakadt a szemem azon, hogy azt írtad, akkor nem folytatod, ha nem kapsz rá véleményt. Na, pár hónappal ezelőttig egy ilyet olvasva felháborodottan közöltem volna veled, hogy magadért írj, ne másokért, mostanában viszont, hogy az én történetemre már vagy tíz fejezet óta egy véleményt sem érkezett, megértelek. Nem mintha ennek bármi köze lenne ahhoz, amit írni akartam, ezért bocsi, hogy ennyit húzom az időt a fecsegésemmel:)
Szóval, a történet. Készülj fel, jól ki fogom elemezni :) Úgy gondoltam, hogy mindegyikhez külön írok véleményt, így tovább még nem olvastam, csak a prológusról írok. Tehát... Sz első két mondatnál rögtön szembetűnt, hogy jelennel kezded, ami bár ritka, de nem lehetetlen, és ha jól csinálja valaki, akkor nem is zavaró. Csakhogy utána múltban folytattad. Az meg már zavaró.
Aztán a második mondat: visszagondolva nem nagyon értem, hogy miért "vészesen közeledett a tizenkettes számhoz". Ezt egy kicsit szerintem kifejthetted volna jobban, hogy esetleg a szereplők tovább szeretnének együtt lenni? Vagy lesz valami éjfélkor? Vagy délben? Egy kicsit ettől is összezavarodtam.
Ezután következett egy párbeszéd, ami egyszerre sokatmondó és semmitmondó. Nem értettem különösebben a jelentőségét, bár lehet, hogy később majd fogom. Az elején még hiányoltam a hely megnevezését, szerintem kicsit későn tudjuk meg, hogy hol vannak. Sőt, a kezdeti helyet nem is, csak utána megemlíted a parkolót, meg az iskolát. Az iskolánál például elsőre nem is tudtam, miről beszélsz.
Az ezután következő rész viszont nagyon tetszett. Jól megírtad a verekedést, és ezzel felkeltetted az érdeklődésemet.
A képek alapján észrevettem, hogy Saul lány, amit elsőre furcsának találtam, mert tudtommal fiú név, de érdekes, hogy egy lány verekszik - sőt, bár vesztett, de úgy tűnt, nem tartozik a ritka alkalmak közé. Igazából én is írtam már egy verekedős lány sztorit, meg olvastam is, ettől függetlenül ritka, és ez tetszik.
Végezetül még két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik a tulajdonnevek toldalékolása. Nem Dean-nel, meg Dean-t, hanem Deannel és Deant, ugyanis ha az utolsó betűt ejtjük, akkor nem kell kötőjel.
Most visszaolvasva talán sok negatívumot soroltam fel, de ezek ellenére tetszett a fejezet, és kíváncsian olvasom tovább a történetet.
Hello!!
VálaszTörlésKöszönöm szépen az eddigi kommenteket!! :)
Mili és Kylie: Köszi szépen :)
Kharex: Eddig a főszereplő(Saul) csak a suliban keveredett összetűzésbe a három támadójával, de ott szerinted jól vennék, ha valakit megkéselnek?? :)
Szimy: Hú, hát írtál ám rendesen :) Ígérem, kapsz komit a fejezetedre, csak nem most, mert kutya futtában írok...
Szóval: Nagyon jó megfigyelő vagy, tényleg múlt időben írtam, azért, mert amikor gondolod, akkor már rég megtörtént.
Az " vészesen közeledett a tizenkettes számhoz" kezdetű mondat meg azért van ott, mert Saul még szívesen maradna a barátnőjével, de már lassan indulnia kell.
Az az elejtett félmondat, hogy Saul izgalmat látott Stephanie szemében, később fontos. Szerintem legalábbis.
Azért tudtam olyan jól megírni a jelenetet, mert az egész sztorit úgy álmodtam, mintha egy filmen lenne, és abban a filmben egy - egy jelenetre ráközelítenének. Az egyik jelenet, amire "ráközelítenek", az éppen ez a bunyós rész volt ;)
Saul NEM lány!! Bocsi, hogy ezt így írom, de szerintem meg lehet különböztetni egy fiút és egy lányt...
Egy zenész, akit Sebastian Bach - nak hívnak. Nem valószínű, hogy ismerősen hangzik a neve, mert régebben volt igazán híres, úgy kb. a nyolcvanas évek közepén kezdődött a karriere. Keress rá majd a nevére ;) ( http://www.youtube.com/watch?v=hFWljXt177Y )
Bocsi, hogy ezt csak így írtam, de egyik nagy kedvencem, és eléggé felhúzott amit írtál...
De azért mindhármótoknak nagyon szépen köszönöm a tanácsokat és a véleményeket :)
Beth
Szia! :D
VálaszTörlésezt nevezem én kezdésnek! :D
semmi laca-faca, csak bele a közepébe! :D
szerintem tök jó volt :D imádtam, bár az eleje eléggé zavaros volt, de aztán, ahogy rátámadtak, na az nem volt semmi :D
nagyon jó volt :D lassacskán haladok, de számíthatsz rám :D
puszi<3
xoxoxo
Hey!
TörlésÖrülök, hogy tetszett!! :)
Hát, ha az elején órákig írok a kapcsolatukról, senki sem olvassa tovább. Az izgalom a legfontosabb dolog egy történetben :)
Oké, köszönöm :)
Beth