Chapter 8.

Hayley szemszöge:

Az az érzésem támadt, hogy semmi sem biztonságos, az ember barátai bármikor, amikor kedvük szottyan, hátba szúrhatják, és szúrják is azt, akinek még öt perccel azelőtt azt mondták, sosem tudnák bántani.

Saullal is biztosan ez történt. Stephanie őt is hátba szúrta, mármint átvitt értelemben. Bár ki tudja, talán a való életben is ő szúrta  bele azt a bizonyos kést, aminek „köszönhetően” Saul életét vesztette.

Most, hogy minden kivilágosodott előttem, rájöttem, hogy ezt Stephanie sem úszhatja meg szárazon. Meg kell bünhödnie. Méghozzá úgy, hogy azt sose felejtse el, kísérje egész életén át.

Kissé bosszússá váló gondolatmenetemet az óra végét jelző csengetés szakította félbe.

                -              Teljesen igazad van. – Fordultam Maryhez. – Eddig fel sem nagyon tűnt ez az eshetőség.

                -              Én viszont csak erre tudok gondolni, semmi másra.

Bólogattam, és újra a gondolataimba merültem – hirtelen eszembe jutott az a csók, amit tegnap délután láttam Stephanie és Nick között.

Azt tudtam Stephanie – ról, hogy gyorsabban váltogatja a partnereit, mint más az alsóneműjét, de azt nem feltételeztem volna, hogy Saul halála után ilyen hamar összejön valakivel. Vagy – Súgta egy kis hang a fejemben – már azelőtt kavartak, mielőtt Sault meggyilkolták. Ennek is nagy esélyt adtam.

Fél kettő után pár perccel végeztem a suliban, és egyből hazamentem, hogy letegyem a táskámat, ami olyan nehéz volt, hogy egy kicsit fájt tőle a hátam.

Mikor kimentem az előszobába, hogy visszavegyem a bőrkabátomat, anya hirtelen megszólalt, kis híján halálra ijesztve engem.

                -              Hová mész? – Kérdezte reszelős hangon, mintha az imént még sírt volna.

                -              Miához – Feleltem szűkszavúan, mire anya szeme összeszűkült, az arca elsötétedett, és rendkívül dühös arckifejezést öltött.

                -              Minek?! Hogy megint egy halom badarságot tetováltass magadra?! Tévedtem, mikor azt mondtam, hogy Alice rossz hatással van rád. Amelia a lehető legtöbb döntésedben befolyásol. – Jelentette ki. Önmagához képest rengeteget beszélt, de amint ránéztem az arcára, megtudtam, miért : Aggódik értem, de nagyon. Az aggodalma az, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Hamar felkaptam a kabátomat, és az ajtó felé lódultam. Valamit mondanom kellett anyámnak, nehogy abban a hitben éljen, hogy megsértődtem.

                -              Este, sötétedés előtt hazaérek, ígérem.

Azzal kimentem az ajtón. Először arra gondoltam, hogy önkényesen cselekedek valamit, pontosabban elmegyek Stephanie . hoz, és teszek vele valamit, mondjuk, megverem, vagy valami ilyesmi. De mivel ezt igencsak gyerekesnek tartottam, életbe lépett a b - terv: Elmentem Amelia szalonjába, hogy megvárjam Nathan-t.

Mikor bementem, Mia kedvesen fogadott, és mivel most éppen nem volt vendége, egy füzetbe rajzolgatott különféle mintákat, és beszélgettünk.

Fél óra múlva Nathan is megérkezett.

                -              Sziasztok! – Köszönt Miának és nekem Nathan, lehangoltan.

                -              Szia – Mondtuk kórusban. Mia átvette a szót:

                -              Történt valami? – Kérdezte majdnem suttogva.

                -              Saul ügye kezd egyre komplikáltabbá válni. Ennél többet nem árulhatok el – Hadarta, és jelentőségteljes pillantást vetett rám.

                -              Tőlem nyugodtan elmondhatod, hallgatok, mint a sír – Fogadkoztam.

                -              Jó, de tényleg, ezt soha, senkinek se mondd el, mert ha kiderül, akkor nekünk végünk.

                -              Értem, értem, de mondd már, mire jutottatok! – sürgettem Nathant, aki végül bizalmat szavazott nekem, és belekezdett:

                -              Az a helyzet, hogy ahelyett, hogy egyre közelebb jutnánk a megoldáshoz, egyre ingatagabbnak tűnik ez az elméletünk, mit eddig felállítottunk. Ezt azért merem kimondani, mert kihallgattuk mind a négy vádlottat, és egybehangzóan azt mondták, hogy a kérdéses éjjelen együtt ittak, Stephanie Sterling házában. Viszont, ha tényleg így volt, akkor valaki más tette. Valaki, aki nagyon amatőr, mert például a holttestet el kellett volna rejtenie, vagy valamit tennie kellett volna, hogy minél később találják meg a testet, így legyen némi ideje elmenekülni innen...

Mély csend vette át az eddigi gyors, ám mégis érthető szóáradat helyét. Mindenki a gondolataiba mélyedt.

                -              Van itt valami, ami fontos lehet – szólaltam meg.

Mindketten rám néztek, és várták a folytatást.

                -              Tegnap elmentem Stephanie – hoz, és elkezdtünk beszélgetni. Hamar szóba került Saul, és Stephanie azt mondta, hogy bánja is, meg nem is Saul halálát, és nem sokkal később azt mondta, hogy véleménye szerint valami felsőbbrendű lény keze lehetett benne a dologban. Viszont, mikor még nem találták meg Sault, és a suli folyosóján mondtam Alice – nek, hogy rossz előérzetem van, akkor ment el mellettünk a „Hármak ereje” nevet viselő trió, és sejtelmesen vigyorogtak, vagyis, akkor ők már tudtak valamit. – Ennél Többet nem mondtam. A csókot kihagytam, mert lényegtelennek gondoltam.

Nathan bólintott:

                -              Ha ezt előbb elárultad volna, akkor egy kicsit előrébb lennénk. Viszont – Itt hivatalos hangnemre váltott, és valamivel határozottabban beszélt. – ha ezt egy vallomásban elmondod, akkor azt talán fel tudnánk használni.

Beleegyeztem a dologba, és háromnegyed óra alatt el is készült a vallomás.

Nathan megköszönte az együttműködést, és, mivel már kezdett besötétedni, hazafelé vettem az irányt.

Hamar hazaértem, ebben a tempóban el is végeztem az esti teendőket, így korán ágyba kerültem. Amint a fejem a párnára tettem, el is aludtam.

Álmomban megjelent Saul.

Az álom szerint tesóm az ágyam mellett állt, és arra várt, hogy felébredjek. Amint kinyitottam a szememet, Saul arra biztatott, hogy menjek el vele sétálni. Követtem, az ablakon keresztül, ki a házból, az utcák sűrűjén át, míg végül bátyám meg nem állt.

                -              Köszönöm, amit tettél. Hogy elmesélted Nathan-nak, amire rájöttél. Bátor dolog volt a részedről, de ezután, kérlek, hogy vigyázz magadra, mert Dean – től kitelik, hogy valahol, ahol kevesen látnak, megtámad, és azt, hogy te is erre a sorsara juss – Bökött állával a félig áttetsző ruhájára – nagyon nem szeretném. Viszont, azt nem tudom elhinni, hogy Stephanie ellenem fordult volna, mert tényleg szeretett. Szóval, légy szíves, ne mondd azt, hogy biztosan ő tette, mert én csak a Hármak erejét láttam azon az estén, ők támadtak meg.

                -              Rendben – Feleltem engedelmesen, mire Saul a jobb vállamra tette a jobb kezét, ahogy akkor szokta, mikor kitartásra akart biztatni. Ám ekkor felijedtem.

Az egész reggeli készülődés alatt Saul szavai jártak a fejemben, semmire sem tudtam rendesen odafigyelni.

Mikor egy szelet pirítóst rágcsáltam, anya behozta a postát. Az egyik levelet kivette a kupac közepéből, kibontotta, majd remegő kezében lévő lapot felemelte, és gyorsan átfutotta.

Mikor letette, csak ennyit mondott:

                -              Április tizenegyedikén lesz a tárgyalás.