- A
tőröket magukkal vitték-ült be Nathan.-Egy fejszét vágtak a kerékbe.
Hívok erősítést-vette elő a telefonját. Oldalra néztem. Saul mellettem
ült, és Stephanie autójqát figyelte. Arcát eltorzította a mértéktelen
düh. Tudtam, miért dühös. Sosem szerette, ha valaki eltitkolja az egyik
rossz tettét, de azt, ha valaki elmenekül a következmények elől,
mérthetelenül gyűlölte.
-A mocskos
kurva-sziszegte halkan. Talán még sosem láttam ennyire dühösnek.
Mondjuk, nem is csoda... Én már rég megöltem volna azt a négy férget.
Hogy hordhat ilyeneket a Föld a hátán? És miért vannak ilyen emberek a
világon? Elveszik az olyan emberek elől a lehetőséget, akik tényleg
megérdemlik az életet, de már nem élhetnek...
Az autóra néztem. Hallottam, hogy Nathan közli, két perc múlva megérkezik az erősítés.
Saul ökölbe szorította a kezét, épp, mikor Stephanie-ék a hídra értek.
Egy másodperc alatt megtörtént.
A híd leszakadt, amint Stephanie autója középre ért. A jármű beleesett a
sekély, sziklás, áz annál gyorsabb sodrású folyóba, a híd darabjai
pedig, az autóra estek. Aztán az alumínium papír módjára, gömb alakúra
átformálódott kocsit a víz tovasodorta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése